A csantavéri Hunyadi János Iskola története

 

Csantavér népoktatása 1785-ben kezdődik, amikor megalakul a falu első egyházközsége. A korabeli tanoda az első imaház melletti szerény épületben talált helyet. Egytanítós iskolát szerveztek, amelyben Mészáros Tamás kántortanító oktatta a gyerekeket.

Harminc éven át ilyen módszerrel tanítottak az állandóan javításra szoruló melléképületben, amikor a község elöljárói némi ügyeskedéssel 1817-ben felépítették az első igazi iskolaépületet, amely a „Csengettyűs iskola” nevet kapta. Az épület tetején a korhoz megfelelően egy kis tornyocska állt, amelyben apró haranggal csengettek, jelezve a tanítás kezdetét és befejezését.

Az iskolában a hittan mellett az írásra, olvasásra tanították a gyerekeket, valamint a falusi élet körülményeit figyelembe vevő számolás mellett ismertetni kellett az állampolgársági kötelességeket, amelyekkel a tanulók az uralkodónak, a tisztviselőknek, a földesuraknak, az alkotmánynak és a törvénynek tartoztak eleget tenni. Ez a tanterv közel 40 évig maradt érvényben.

1848 után az Osztrák önkényuralom megbénította az ország társadalmi és gazdasági fejlődését, a tanügyet pedig a saját iskolái újjászervezésére kidolgozott terv szerint rendezte. Ez azt jelentette, hogy az elemi iskolában ugyan anyanyelven folyt az oktatás, de a felsőbb iskolákban már kötelező volt a német nyelvű oktatás. A felsőoktatás dinasztiahűségre, hitbuzgóságra és a fennálló társadalmi és politikai rendszer tiszteletére nevelte az ifjúságot. Ez az oktatási-nevelési módszer nem ismeretlen a későbbi másfél évszázad váltakozó politikai irányzatai, vagy diktatúrái idején sem.

A magyar polgári társadalom iskolarendszere 1918-ig tartott. Az új szerb közigazgatás már a kezdetekben radikális intézkedéseket hozott és megkövetelte a király iránti „hűségesküt”, valamint elkötelezettséget a szerb nyelvű oktatás mellett. Akik ezt megtagadták, azonnali felmondást kaptak, továbbá a köztisztviselőkkel együtt számos tanítót kiutasítottak az országból. A visszaszlávosítási törekvés abból állt, hogy azok a gyermekek, akiknek a vezetéknevük szláv hangzású volt (Petrovics, Pletikoszity, Sinkovits stb.), csakis szerb nyelvű tagozatba járhattak.

A magyar anyanyelvű tanulók szerb nyelven való oktatása zavart keltett, így megtörtént, hogy a gyermekek egyik nyelvet sem tudták helyesen elsajátítani. 1941 után az újabb magyar közigazgatás több diákot visszabuktatott a magyar helyesírás hiányos ismerete miatt. Az új szocialista beállítottságú Jugoszlávia 1945 után lehetővé tette, hogy a nemzetiségi gyermekek az óvodától a főiskoláig a saját anyanyelvükön tanulhassanak. Ez óriási előrelépés volt az oktatásban, amelynek eredményeként évente sok száz jól képzett fiatal hagyta el az iskolákat, így a csantavérit is.

Az elemi iskola először a Tömörkény István nevet vette fel, de rövidesen az évtizedeken át jól ismert Néphősök név alatt működött, míg 2007. szeptember 1-jén felvette a Hunyadi János nevet.

Az iskolának minden időben számos jól képzett tanítója, tanára volt, akik a tanulók zömét az élet helyes irányába terelték, azzal, hogy a szülői nevelés mellett az iskolai oktatás-nevelésre nagy hangsúlyt fektettek. Az iskola a fénykorában több mint ezer tanulónak adott helyet, míg az utóbbi időben ez a szám egy harmadával csökkent. A létszámcsökkenést a rossz gazdasági életkörülmények, az elköltözések és a kivándorlások okozzák.

Szedlár Rudolf